Böbe: "A férjemben akkorát csalódtam, hogy úgy érzem, én már nem leszek soha szerelmes. Nagy szavak, tudom, és nem minden pasi ilyen, de én most itt tartok az életemben: férfi nélkül jobban elboldogulok!

Nem mondom, hogy nincsenek udvarlóim, mert vannak. Mint már említettem van egy négy órás munkám, takarítok egy cégnél. Van ott egy nagyon kedves férfi, aki próbálkozik nálam, de egyelőre nem veszem komolyan a közeledését. Tetszik, meg kedves, de a múltam és a jelenem miatt teljesen hidegen hagynak szexuálisan a pasik. Az azért biztos, hogy szeretek vele beszélgetni, jó hogy valaki meghallgat, de a második életemről nem tud semmit, így leginkább a gyerekekről és a munkakeresésről tudok csak beszegetni vele. Valószínűleg, ha értesülne, hogy mivel keresem a pénzt, csalódna bennem, és soha többet nem látnám. Ez szerintem előbb-utóbb meg is fog történni, én meg pont ezért nem akarom megkedvelni túlságosan.

Azok a férfiak, akikkel pénzért fekszem le, na ők már más tészták. Ott aztán vannak nagy szavak, meg nagy ígérgetések is. Az olyan lányok, mint az Anita, mindig el is hiszi nekik, hogy Ők a megmentők, én már öreg vagyok a mesékhez, itt senki nem ment meg senkit, csak még jobban kihasználják a pasik azokat a lányokat, akik ugranak az ilyen ígértekre. Láttam már olyat, hogy egy lány kiszállt egy kuncsaft miatt, 3 hónap múlva a kocsisoron tért vissza, tehát albérleti kurvából visszább lépett, annyira kellett neki a pénz. Nem tudom mi történt, csak azt hallottuk róla, hogy nagyon pórul járt.

Szóval magányos vagyok, esténként mikor otthon ülök, és a gyerekek már alszanak, akkor könnyes szemmel nézegetem a fényképes albumot, hogy milyen jó volt régen. Na, nem a férjem miatt, ő már nem kéne a világ minden kincséért sem, hanem a régi életem hiányzik, amikor még teljes értékű nő, anya, feleség és ember voltam. És boldog…"